Én vagyok az az egészen konkrét szilvafa-bagoly, akibe kapaszkodhatsz, mert engem kevés dolog tud kiborítani. Gondolj bele: úgy születtem, hogy az apám terhesen lenyelte anyámat, majd amikor anyám a gyomrában nekiállt páncélt kovácsolni nekem, apámnak olyan fejfájása lett (ezt mondjuk soha nem értettem, a görögök állítólag élen jártak az anatómiát illetően is, nem?), hogy Héphaisztosz kalapácsa kellett fájdalomcsillapítónak. Az kalapácsütés lett a bábám és szülésznőm, így születtem, teljes fegyverzetben. Azt mondják, hogy nem csak gyönyörű vagyok, hanem okos is, és ez valamiért a baglyokra emlékezteti az embereket. Már elnézést, de megenni egy teljes állatot, majd később kiköpni azt, amit nem tudsz belőle megemészteni, ahelyett, hogy kicsontoznád, megennéd, mióta számít okos állati viselkedésnek?

Támaszod leszek, csak fürdeni ne vigyél, volt ez a kis konfliktusunk Poszeidónnal Athénért -szerintem sejtitek, ki nyert-, azóta nem annyira bírom a víz látványát. Orvosi fémből, rozsdamentes acélból készült láncomon a partvonalról ontom majd a bölcsességeket.