a valaha hallott legkedvesebb dologról neveztük el ezt a boróka-szívet, ami érted dobog, de csakis érted: olyan, mint egy zsemleszínű labrador és egy cirmos cica minden jó tulajdonságainak megtestesülése. Simulékony, hűséges, bájos és játékos és a gyerekek azon veszekednek, kinek lógjon a nyakában. Hoppá, kicsit eltértünk a tárgytól, ami orvosi fém pórázocskáján félrebiccentett buksival vár téged, kellemes kis viaszos-terpentines állagvédelmi köpenyében. A boróka a mókás asszociációk mellett azért is jó fa, mert ritka, a faiparban nem szokott előfordulni, pontosan azok miatt, amik tökéletessé teszik egyedi ékszerként: nem növeszt vastag törzset, gyakran törnek le fél bokrok a hatalmas káli szelektől, husikája pedig kiszámíthatatlanul csíkozott.