Káromkodásból katedrálist – ez a szilvafa a tűzből menekült ki. Akkor még nem tudta, hogy ez hozta közelebb a Notre Dame-hoz, aztán ahogy elkészült, hiába a Botanica-sorozat részeként, hiába fából, egy katedrális veszett el benne – és megtaláltuk. Sellak és méhviasz védelemben részesült, lánca orvosi fém, ahogy illik, és ahogy egy jó katedrális, bár nem a Rouen-i, a fényviszonyok változásával formát és színt vált.

Volt, sőt talán még mindig van a nővéremnek egy lánca, amit ezer éve hord. Kicsi lehettem, amikor szerezte, mert amióta az eszemet tudom, az mindig rajta lóg. Egészen különös alakja van, mint egy magába visszacsavarodó gömbölyded csontdarab. Ahogy függ a láncon, mintha a lánc függene rajta. Mindig nagyon tetszett, úgy gondoltam, hogy afféle amulett lehet neki, és vágytam valami hasonlóra.  Rengeteg láncot készítettem már azóta, de valahogy mindig ez volt a cél, hogy valami életen át szolgáló, jelentéssel teli érintést sikerüljön, amit nem veszel le zuhanyzáshoz sem. Valamit, ami olyan, mint a tetoválás, csak kulturálisan elfogadottabb.

Általában az élni és élni hagyni-elven dolgozunk fával, tehát nem vágunk le élő fa-részeket. Ellenállhatatlan fás szóvicceink (favicceink) legújabb gyémántja a Botanica sorozatot vette célba.