Mindig szerettem a fáknak azt a tulajdonságát, hogy érheti őket bármilyen veszedelem, a legtöbb valamilyen formában képes túlélni, leküzdeni, reprodukálni hajdani önmagát, tőről kihajtani újból, de ha ez mégsem sikerül, akkor is érezni rajtuk, hogy élő anyagok, személyiséggel, szeszélyességgel, lehetőségekkel és potenciállal. A Vaják második évadában pont van egy remek jelenet Eskel vajákkal, ami ugyanezt a halhatatlan, elpusztíthatatlan fát mutatja meg nekünk. Spoiler nélkül csak azt mondhatom, hogy a harmadik részben kell keresni, és nem véletlenül volt mindig az az érzésem, hogy a fa nem halhat meg.

Tölgy Eskelem sellakkal polírozva őrzi az emlékét kártevőnek, elveszített hajtásnak, kiszáradásnak és orvosi fém garantálja a higiénikus viselését. Nehéznek tűnik? Nem az.