A régi házunk lépcsőjén csiszolgatva készítettem el a (számomra) legtökéletesebb formát öreg szilvafánkból már majdnem egy éve. Akkoriban kezdtem el vásározni, úgyhogy nem sokon múlt, hogy nem egy ismeretlen, hanem a húgom, Emma kaparintsa meg. Az ezt követő hónapokban igyekeztem felülmúlni, vagy csak megközelíteni, de egyelőre odáig sikerült eljutnom, hogy rekreáljam, hála annak, hogy az eredetit kölcsönkaptam. Nyomban legyártottam hatféle különböző fából, ám ez talán a legkedvesebb mind közül. Meg a tulipánfa, de arról majd később. Murából kihalászott társaival már találkozhattatok korábban is. Megfoghatatlan, mint az árnyék, közelről mélyén izzó barnás-barázdás. Mindkét oldala hordható, súlya alig érzékelhető, az alacsonyan szálló dicséret pedig borítékolható, ha ezzel jelensz meg valahol.

Tulajdonságok: Közepesen vízálló, illetve kibírja a vízben tartózkodást, de arra számítani kell, hogy akkor a jelenlegi tükörsima selyemfelszín megszűnik, helyette tapintásra egyhén barázdált, de a nézelődőnek továbbra is sík marad majd. Orvosi fém szerelékei nagy szakítószilárdságú, rozsdamentes örök életet adnak neki. Ha mégis történne vele valami nem tetsző, nyugodtan vissza lehet küldeni a javítóműhelybe, erre is kiterjed a garancia.