Káromkodásból katedrálist – ez a szilvafa a tűzből menekült ki, és bár akkor még nem tudta, hogy ez hozta közelebb a Notre Dame-hoz, aztán ahogy elkészült, hiába a Botanica-sorozat részeként, hiába fából, egy katedrális veszett el benne és megtaláltuk. Sellak és méhviasz védelemben részesült, lánca orvosi fém, ahogy illik, és ahogy egy jó katedrális, bár nem a Rouen-i, a fényviszonyok változásával formát és színt vált.

Volt, sőt talán még mindig van a nővéremnek egy lánca, amit ezer éve hord, kicsi lehettem, amikor szerezte, mert amióta az eszemet tudom, az mindig rajta lóg. Egészen különös alakja van, mint egy magába visszacsavarodó gömbölyded agyagdarab; ahogy függ a láncon, mintha a lánc függene rajta. Mindig nagyon tetszett, úgy gondoltam, hogy afféle amulett lehet neki, és vágytam valami hasonlóra.  Rengeteg láncot készítettem már azóta, de valahogy mindig ez volt a cél, hogy valami életen át szolgáló, jelentéssel teli érintést sikerüljön, amit nem veszel le zuhanyzáshoz sem, ami olyan, mint a tetoválás, csak kulturálisan elfogadottabb.