Van egy gondolatfolyamnyi fát tartalmazó szóviccünk – elnézést, faviccünk -, amelyek mint zsákba zárt dühös macskák, kitörni vágytak, és tessék, imígyen megtörtént! Alfánk nem az első, aki kijutott, de a legerősebb. Azon különleges karakterek közé tartozik, akikről rétegeket lehet lehántani anélkül, hogy megszűnne valaminek vagy valakinek lenni. Minden réteg valid, egész, mint a négyszáz éves templomkorlát és a gyóntatószék törődött deszkája, csak jobb, mert az ő élete most kedődik, belőle még bármi lehet.

Cserfa nyakékünk a kéreg alatti gyűrődésekkel együtt is selyemfinom úriember, egy iránymutató, vezető, sebei emlékek, lánca nemes, orvosi fém, de már nem börtön, hanem hozzád vezető út. Várjuk, hogy ki lesz az, akinél e fényes jövő beteljesedhet.